Charles Germain de Saint Aubin – Értekezések az emberi pillangóságról

Charles Germain de Saint Aubin művészetével A szürrealizmus enciklopédiája c. könyvben találkoztam. Őt mint elődöt nevezi meg a könyv, és szerintem bájosak a művei, és különlegesek.

Életéről keveset tudni: főleg díszítőművészettel foglalkozott, de szenvedélyes botanikus is volt.

Mellesleg Madama Pompadour védence is volt.

Advertisements

Hans Bellmer

Hans Bellmer nagy kedvencem. Az életrajza neki sem olyan érdekes, de a képei zseniálisak – bár finoman szólva is azt kell mondanom, hogy képei tragikusak, fájdalmasak, megkínzottak. De szerintem erre is szükség van – így nekem pl. könnyebb kapcsolódni a saját fájdalmas érzéseimhez. Zseniális a stílusa – teljesen egyediek a rajzai.

 

Francis Picabia

Szóval. Nem nagyon érdekel Picabia életrajza, és kevés infót is találtam róla.

De!!! ÁLLATI JÓ KÉPEI VANNAK!

A kedvenceim azok, amikor különböző alakok egymásra vannak festve. Varázsosak ezek

a képek, duendét

duende-the-feeling-of-profound-awe-experienced-when-n-viewing-15881119

érzek, amikor rájuk nézek. Olyan, mintha mondanának ezek a képek egy mesét, amik engem többé varázsolnak. A vonalak, a formák érzékiek, izzítják az embert.

 

Sajdik Ferenc – kiállítás

Nem ismertem Sajdik Ferencet, sőt, nőiesen bevallom, fogalmam sem volt, hogy ki is az, de a nagybátyám meginvitált, hogy nézzük meg a kiállítását a Józsefvárosi Galérába.

Nagyon jó kis kiállítás volt – és megtudtam, hogy ő rajzolta a Nagy Ho-ho-horgászt, és a Pom-Pom meséit. Utóbbit nem szerettem gyerekkoromban, szóval, ha csak ezt tudtam volna, valószínűleg nem megyek el a kiállításra.

A szín- és formavilág nagyon bájos, és tetszetős. Szerethető rajzai vannak, és a humora is jó – csipkelődő, nem gúnyos.

Bár a kiállítás már nem látogatható, ha valakire rátalál a lehetőség, hogy megnézhesse a képeit, éljen vele.

Müller Péter – Örömkönyv

Életemben először Müller Péterről egy lánytól hallottam – és igazából most is miatta vettem kézbe ezt a könyvet.

A könyv számomra sokat adott – többet, mint az eddigi Müller Péter könyvek – több dolgot tudtam az életemre vonatkoztatni.

Most persze felmerül a kérdés, hogy mit is?

Az maradt meg bennem, amit a nőkről és a sakkról ír. Vagy a szigorú szeretetről. Vagy amit Szepes Máriáról írt. Vagy amit anyukájáról. Példaértékű életet éltek, és nekem ez tetszik. Én is ilyen szeretetteljes akarok lenni!

Hajrá!

Irvin D. Yalom – A Schopenhauer-terápia

Még régebben találkoztam ezzel a könyvcímmel, és képzeletben fel mis tettem az elolvasandó könyvek listájára, de aztán kiment a fejemből. Érdekel a pszichológia (végül is pszichológus akarok akartam lenni), szóval logikus volt, hogy elolvasom.

Kevés filozófust olvastam – Schopenhauertől konkrétan csak egy könyvet, amiben voltak érdekes, jó gondolatok, de leginkább az maradt meg bennem, hogy milyen gyűlölködve írt két másik filozófusról – már nem tudom kikről.

Szóval, a könyv. A főszereplő egy antiszociális, de roppant művelt férfi, és a pszichiátere – meg egy terápiás csoport. A sztori arról szól, hogy a pszichiáter, Julius haldoklik, és hogy ez mennyiben változtatja meg az életét, és arról, hogy hogyan működik egy terápiás csoport.

Számomra nagyon érdekesek voltak a leírt folyamatok, illetve könnyen találtam azonosulási pontot, több szereplőben is.

Volt benne néhány nagyon jó gondolat, leginkább az tetszett, ahogy részletesebben leírja, hogy tulajdonképpen te határozod meg, hogy mit látsz a világból – tehát a valóságod nagyon szubjektív, és a dolgokat önmagában képtelen vagy érzékelni, kivételt képezve a saját érzéseid, testi érzeteid.

A terv az, hogy becaplatok a könyvtárba, és mindent kikölcsönzök a könyvtárból, illetve beszerzek egy szép füzetet, amibe leírhatom a nekem tetsző idézeteket.

Jan Toorop

Johannes Theodorus Toorop – ‘Jan’ Toorop – így találod meg. 

Úgy döntöttem, hogy összeszedem az általam kedvelt festőket, és írok róluk egy rövid összefoglalót (vagy idézek), és leírom a véleményemet.

Erre a festőre A szürrealizmus enciklopédiája c. könyv alapján találtam rá.

Nem, nem volt szürrealista, de hatással volt erre a stílusra. Egyébként art nouveau, szombolista, és pointillista stílusban festett. Én az art nouveau stílusú kiépeit szeretem.

Az élete nem bővelkedett fordulatokban.

“Dinamikus, kiszámíthatatlan vonalvezetése, erősen stilizált alakjai, ívelt tervezései a jávai motívumokra vezethető vissza. Ezt követően az Art Nouveau-hoz fordult, melyben a vonalak ugyanilyen játékosságát dekoratív célokra használta, bármiféle szimbolikus jelentéstartalom nélkül.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jan_Toorop)

Az art nouveau képeit azért szeretem, mert van bennük valami sejtelmes, lány, túlvilági. A színvilága is ezt teszi, és a formái is kecsesek, elegánsak, törékenyek, kifinomultak. (És vérszegények, mint a kifinomult arisztokrácia, hihi.)