Charles Germain de Saint Aubin – Értekezések az emberi pillangóságról

Charles Germain de Saint Aubin művészetével A szürrealizmus enciklopédiája c. könyvben találkoztam. Őt mint elődöt nevezi meg a könyv, és szerintem bájosak a művei, és különlegesek.

Életéről keveset tudni: főleg díszítőművészettel foglalkozott, de szenvedélyes botanikus is volt.

Mellesleg Madama Pompadour védence is volt.

Francis Picabia

Szóval. Nem nagyon érdekel Picabia életrajza, és kevés infót is találtam róla.

De!!! ÁLLATI JÓ KÉPEI VANNAK!

A kedvenceim azok, amikor különböző alakok egymásra vannak festve. Varázsosak ezek

a képek, duendét

duende-the-feeling-of-profound-awe-experienced-when-n-viewing-15881119

érzek, amikor rájuk nézek. Olyan, mintha mondanának ezek a képek egy mesét, amik engem többé varázsolnak. A vonalak, a formák érzékiek, izzítják az embert.

 

Sajdik Ferenc – kiállítás

Nem ismertem Sajdik Ferencet, sőt, nőiesen bevallom, fogalmam sem volt, hogy ki is az, de a nagybátyám meginvitált, hogy nézzük meg a kiállítását a Józsefvárosi Galérába.

Nagyon jó kis kiállítás volt – és megtudtam, hogy ő rajzolta a Nagy Ho-ho-horgászt, és a Pom-Pom meséit. Utóbbit nem szerettem gyerekkoromban, szóval, ha csak ezt tudtam volna, valószínűleg nem megyek el a kiállításra.

A szín- és formavilág nagyon bájos, és tetszetős. Szerethető rajzai vannak, és a humora is jó – csipkelődő, nem gúnyos.

Bár a kiállítás már nem látogatható, ha valakire rátalál a lehetőség, hogy megnézhesse a képeit, éljen vele.

Müller Péter – Örömkönyv

Életemben először Müller Péterről egy lánytól hallottam – és igazából most is miatta vettem kézbe ezt a könyvet.

A könyv számomra sokat adott – többet, mint az eddigi Müller Péter könyvek – több dolgot tudtam az életemre vonatkoztatni.

Most persze felmerül a kérdés, hogy mit is?

Az maradt meg bennem, amit a nőkről és a sakkról ír. Vagy a szigorú szeretetről. Vagy amit Szepes Máriáról írt. Vagy amit anyukájáról. Példaértékű életet éltek, és nekem ez tetszik. Én is ilyen szeretetteljes akarok lenni!

Hajrá!

Irvin D. Yalom – A Schopenhauer-terápia

Még régebben találkoztam ezzel a könyvcímmel, és képzeletben fel mis tettem az elolvasandó könyvek listájára, de aztán kiment a fejemből. Érdekel a pszichológia (végül is pszichológus akarok akartam lenni), szóval logikus volt, hogy elolvasom.

Kevés filozófust olvastam – Schopenhauertől konkrétan csak egy könyvet, amiben voltak érdekes, jó gondolatok, de leginkább az maradt meg bennem, hogy milyen gyűlölködve írt két másik filozófusról – már nem tudom kikről.

Szóval, a könyv. A főszereplő egy antiszociális, de roppant művelt férfi, és a pszichiátere – meg egy terápiás csoport. A sztori arról szól, hogy a pszichiáter, Julius haldoklik, és hogy ez mennyiben változtatja meg az életét, és arról, hogy hogyan működik egy terápiás csoport.

Számomra nagyon érdekesek voltak a leírt folyamatok, illetve könnyen találtam azonosulási pontot, több szereplőben is.

Volt benne néhány nagyon jó gondolat, leginkább az tetszett, ahogy részletesebben leírja, hogy tulajdonképpen te határozod meg, hogy mit látsz a világból – tehát a valóságod nagyon szubjektív, és a dolgokat önmagában képtelen vagy érzékelni, kivételt képezve a saját érzéseid, testi érzeteid.

A terv az, hogy becaplatok a könyvtárba, és mindent kikölcsönzök a könyvtárból, illetve beszerzek egy szép füzetet, amibe leírhatom a nekem tetsző idézeteket.

Jan Toorop

Johannes Theodorus Toorop – ‘Jan’ Toorop – így találod meg. 

Úgy döntöttem, hogy összeszedem az általam kedvelt festőket, és írok róluk egy rövid összefoglalót (vagy idézek), és leírom a véleményemet.

Erre a festőre A szürrealizmus enciklopédiája c. könyv alapján találtam rá.

Nem, nem volt szürrealista, de hatással volt erre a stílusra. Egyébként art nouveau, szombolista, és pointillista stílusban festett. Én az art nouveau stílusú kiépeit szeretem.

Az élete nem bővelkedett fordulatokban.

“Dinamikus, kiszámíthatatlan vonalvezetése, erősen stilizált alakjai, ívelt tervezései a jávai motívumokra vezethető vissza. Ezt követően az Art Nouveau-hoz fordult, melyben a vonalak ugyanilyen játékosságát dekoratív célokra használta, bármiféle szimbolikus jelentéstartalom nélkül.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jan_Toorop)

Az art nouveau képeit azért szeretem, mert van bennük valami sejtelmes, lány, túlvilági. A színvilága is ezt teszi, és a formái is kecsesek, elegánsak, törékenyek, kifinomultak. (És vérszegények, mint a kifinomult arisztokrácia, hihi.)