Felix Labisse

“Erotikája bűntudatról árulkodik”. “A kegyetlenség ábrázolói között kell számon tartani”. (A szürrealizmus enciklopédiája)

Nos, engem némelyik képe emlékeztet Boschra – nem véletlenül, ő is a szürrealizmus elődjei között van számon tartva.

Én is látom a kegyetlenséget a képeiben, de a kedvenceim a kék asszonyokat ábrázoló képei. Ezek a nők számomra erősek, függetlenek, veszélyesek és vonzók (És Nietzsche óta tudjuk, hogy “A férfi két dolgot akar: veszélyt, és játékot. És a nő a legveszedelmesebb játékszer.”) – olyanok, mint a görög istennők.

A női öl rejtelmei és néhány szót a koronaékszerekről – Pál Balázs kiállítása

Egyik ismerősömmel a minap beszélgettünk arról, hogy milyen kevés jó erotikus vers van. A vers, amelyben benne van a f*sz, p*csa, b*szás szó számomra inkább taszító, mintsem erotikus. Persze, lehet, hogy ez csak a mi közös hisztink, de ettől függetlenül, ezek a szavak számomra nem szépek.

Tegnap voltam egy felolvasóesten, a Nyitott műhelyben, ahol is találkoztam Pál Balázs képeivel. És, nos igen – puncikat ábrázol.

És szépen. Nem tudom, hogy a festő mennyire szereti a nőket, de nekem egy nagyon mély szenvedély jött át a képekből – és nem pusztán a téma miatt.

Az uralkodó szín a vörös – olyan, mintha a képek forró szerelemmel ölelnék át nézőit.

Vannak itt szemérmes ölek, összevarrtak (végleg bezártak?), a nap melegét sugárzók…

https://plus.google.com/photos/101362533412432010757/albums/5349325075448915409?banner=pwa

A kiállítás nagyon tetszett – egy ilyen képet kitennék a magányszobámba.

Pál Balázs készített fából koronaékszereket is – ezt a kedves világos oldalon játszó hölgyekre bízom, hogy mit látnak bennük. Szerinte,m a sötétebb fából készítettek, madzagosak lettek erőteljesek – a világos fából faragottak valahogy röhejesnek tűnnek, főleg a kókadozó – mintha a férfi minden erejét elveszítené kókadozásával.

https://get.google.com/albumarchive/pwa/101362533412432010757/album/5352419353786042321?source=pwa&authKey=CP3L6v6M09jnBg#

Kommentbe várom a szép szavakat az kéjszervekre.

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz – Aiszópusz meséi

Mostanában nem tudom, hogy mit is olvassak – így úgy döntöttem, hogy segítséget veszek igénybe – így jutottam el az 1001 könyv amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz.

Nos, azt tudni kell, hogy a netes lista és a könyv állatira különbözik egymástól – én a netes verziót olvasom, utána majd jöhet a könyv.

Az első Aiszópusz meséi.

Őszinte leszek: nem voltam elragadtatva tőle. Volt pár mese, ami tényleg jó (tanulságos), de a párhuzamokat sokszor erőltetettnek éreztem. Ráadásul én már hozzávagyok szokva a fordulatos cselekményszövéshez – itt ugye ez nincs jelen; mivel ugye a mesék kb. egy bekezdésnyi hosszúak – és most nem Nádas Péter-i (hogy kell ezt írni?) bekezdésekre gondolok.

Szemezgetni mindenképp érdemes belőlük, de nem ez lesz a kedvenc mesekönyvem.