Francis Picabia

Szóval. Nem nagyon érdekel Picabia életrajza, és kevés infót is találtam róla.

De!!! ÁLLATI JÓ KÉPEI VANNAK!

A kedvenceim azok, amikor különböző alakok egymásra vannak festve. Varázsosak ezek

a képek, duendét

duende-the-feeling-of-profound-awe-experienced-when-n-viewing-15881119

érzek, amikor rájuk nézek. Olyan, mintha mondanának ezek a képek egy mesét, amik engem többé varázsolnak. A vonalak, a formák érzékiek, izzítják az embert.

 

Jan Toorop

Johannes Theodorus Toorop – ‘Jan’ Toorop – így találod meg. 

Úgy döntöttem, hogy összeszedem az általam kedvelt festőket, és írok róluk egy rövid összefoglalót (vagy idézek), és leírom a véleményemet.

Erre a festőre A szürrealizmus enciklopédiája c. könyv alapján találtam rá.

Nem, nem volt szürrealista, de hatással volt erre a stílusra. Egyébként art nouveau, szombolista, és pointillista stílusban festett. Én az art nouveau stílusú kiépeit szeretem.

Az élete nem bővelkedett fordulatokban.

“Dinamikus, kiszámíthatatlan vonalvezetése, erősen stilizált alakjai, ívelt tervezései a jávai motívumokra vezethető vissza. Ezt követően az Art Nouveau-hoz fordult, melyben a vonalak ugyanilyen játékosságát dekoratív célokra használta, bármiféle szimbolikus jelentéstartalom nélkül.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jan_Toorop)

Az art nouveau képeit azért szeretem, mert van bennük valami sejtelmes, lány, túlvilági. A színvilága is ezt teszi, és a formái is kecsesek, elegánsak, törékenyek, kifinomultak. (És vérszegények, mint a kifinomult arisztokrácia, hihi.)

A női öl rejtelmei és néhány szót a koronaékszerekről – Pál Balázs kiállítása

Egyik ismerősömmel a minap beszélgettünk arról, hogy milyen kevés jó erotikus vers van. A vers, amelyben benne van a f*sz, p*csa, b*szás szó számomra inkább taszító, mintsem erotikus. Persze, lehet, hogy ez csak a mi közös hisztink, de ettől függetlenül, ezek a szavak számomra nem szépek.

Tegnap voltam egy felolvasóesten, a Nyitott műhelyben, ahol is találkoztam Pál Balázs képeivel. És, nos igen – puncikat ábrázol.

És szépen. Nem tudom, hogy a festő mennyire szereti a nőket, de nekem egy nagyon mély szenvedély jött át a képekből – és nem pusztán a téma miatt.

Az uralkodó szín a vörös – olyan, mintha a képek forró szerelemmel ölelnék át nézőit.

Vannak itt szemérmes ölek, összevarrtak (végleg bezártak?), a nap melegét sugárzók…

https://plus.google.com/photos/101362533412432010757/albums/5349325075448915409?banner=pwa

A kiállítás nagyon tetszett – egy ilyen képet kitennék a magányszobámba.

Pál Balázs készített fából koronaékszereket is – ezt a kedves világos oldalon játszó hölgyekre bízom, hogy mit látnak bennük. Szerinte,m a sötétebb fából készítettek, madzagosak lettek erőteljesek – a világos fából faragottak valahogy röhejesnek tűnnek, főleg a kókadozó – mintha a férfi minden erejét elveszítené kókadozásával.

https://get.google.com/albumarchive/pwa/101362533412432010757/album/5352419353786042321?source=pwa&authKey=CP3L6v6M09jnBg#

Kommentbe várom a szép szavakat az kéjszervekre.

Hyeronymus Bosch

Hyeronymus Bosch  – nem, nem a Bosch nevű cég furcsa nevű alapítója, hanem igencsak egyedi stílusú festő – volt.

A Wikipéádián ezt találhatjuk róla:

1450 körül – 1516. augusztus) németalföldi festő, a művészettörténet talán legtöbbet vitatott és legtöbbféleképpen értelmezett alakja. Festményeinek fő témája az emberi bűnök, gyengeségek bemutatása és ostorozása. Alkotásain a szimbolikus alakok és tárgyak olyan összetett, eredeti és fantáziadús ikonográfia részei, amelynek értelme még a saját korában is sokszor homályos maradt. Bosch arra használta a démonok, félig emberi, félig állati alakok és gépek képeit, hogy félelmet és zavart idézzen elő, s az emberi gonoszságot ábrázolja.”

Igazából nem nagyon tudnak vele mit kezdeni a művészettörténészek – elemezgetik, vitatják (korában is ez volt a jellemző: annak ellenére, hogy a bűnt, és az istentelen életmódot ostorozza a képein, magát a festőt is néhányan kapcsolatba hozták az ördöggel (“ha már ilyen pokoli dolgokat fest, tuti bejárása van oda”). Az a pletyka is járta róla, hogy a Miasszonyunk-rend tagja volt – ez a wikipédián tényként szerepel, ez azonban nem bizonyított.

Stílusa gótikus: a kor jellegzetes színhasználata, képi elrendezése, témái tipikusnak mondhatóak, képeinek csak szereplői sajátosak.

Szimbólumhasználata (zárójelben a más forrsásból származó jelentésüket zárójelben tüntetem fel):

  • A medve a „harag” halálos bűnét jelenti, de jelentheti a férfibujaságot is.
  • A varangyos béka – amely legtöbbször egy szereplőn gubbaszt – „bujaság” (ha a nemi szerven gubbaszt, célzás a „bujaság”, ha a mellen vagy az arcon, akkor a „kevélység” bűnére), de lehet a hitetlenség szimbóluma is. (Az ördögöt magát)
  • A fordított tölcsér a fejen: csalárdság. (bölcsesség jele)
  • A „csontcipő” a gonosz emberről tanúskodik.
  • A nyíl a gonoszságot jelképezi, ha egy férfi hátsó felében van, a romlottságot.
  • A korsó a „bujaság” szimbóluma; általában egy bottal kombinálva alkalmazza. (a nő)
  • A duda és a lant szintén a „bujaságot” szimbolizálja.
  • A hal a sátáni gonoszság jelképe. (paráznaság- érdekes, hogy anno a kereszténység jele volt)
  • A bagoly az antik mitológiával ellentétben nem a bölcsesség szimbóluma. Bosch képein olyan szereplőkkel áll kapcsolatban, akik valamilyen alattomosságot eltitkolnak, vagy titokban a hét főbűn egyikének rabjai. (eretnekség)
  • A megfeneklett hajó a lezüllött egyház szimbóluma.
  • A hattyú olykor pozitív jelentésű, Mária tisztaságát, szűziességét szimbolizálja, más képeken viszont épp az ellenkezőjét jelentheti.
  • Az egyszarvú szintén több értelmű szimbólum: keresztényi szüzességet és férfipotenciát egyaránt jelent.
  • A virágszedés (gyümölcsszedés) nemi érintkezést jelent.
  • Az eper jelenheti a földi kéjt, a mohó élnivágyást, de lehet tisztán szexuális értelmű is.
  • Kutyafejű alakok: Domonkos-rendi szerzetesek, akiket gyakran neveztek az „egyház kutyáinak”, és rendkívüli ellenszenv vette őket körül a boszorkányüldözésben játszott szerepük miatt.
  • A szeder a testi élvezetek mulandóságát szimbolizálja, hasonló jelentéssel bír mint a széna (a széna egy flamand közmondásban a világot jelenti: A világ olyan, mint egy szénásszekér: mindenki annyit szakít ki belőle, amennyit tud.”.

Másrészt Bosch képeinek értelmezésénél fontos figyelembe venni azt is, hogy korában a papság igencsak lezüllött (búcsúcédulák árusítása), így némely keresztény szimbólumok profán környezetben jelennek meg, mintegy ellentétes jelentést tulajdonítva az eredetileg pozitív jelképeknek.

A magam részéről imádom Bosch képeit: egyediek, lenyűgöző a szín- és jelentésviláguk.

Hyeronymus Bosch

Hyeronymus Bosch  – nem, nem a Bosch nevű cég furcsa nevű alapítója, hanem igencsak egyedi stílusú festő – volt.

A Wikipéádián ezt találhatjuk róla:

1450 körül – 1516. augusztus) németalföldi festő, a művészettörténet talán legtöbbet vitatott és legtöbbféleképpen értelmezett alakja. Festményeinek fő témája az emberi bűnök, gyengeségek bemutatása és ostorozása. Alkotásain a szimbolikus alakok és tárgyak olyan összetett, eredeti és fantáziadús ikonográfia részei, amelynek értelme még a saját korában is sokszor homályos maradt. Bosch arra használta a démonok, félig emberi, félig állati alakok és gépek képeit, hogy félelmet és zavart idézzen elő, s az emberi gonoszságot ábrázolja.”

Igazából nem nagyon tudnak vele mit kezdeni a művészettörténészek – elemezgetik, vitatják (korában is ez volt a jellemző: annak ellenére, hogy a bűnt, és az istentelen életmódot ostorozza a képein, magát a festőt is néhányan kapcsolatba hozták az ördöggel (“ha már ilyen pokoli dolgokat fest, tuti bejárása van oda”). Az a pletyka is járta róla, hogy a Miasszonyunk-rend tagja volt – ez a wikipédián tényként szerepel, ez azonban nem bizonyított.

Stílusa gótikus: a kor jellegzetes színhasználata, képi elrendezése, témái tipikusnak mondhatóak, képeinek csak szereplői sajátosak.

Szimbólumhasználata (zárójelben a más forrsásból származó jelentésüket zárójelben tüntetem fel):

  • A medve a „harag” halálos bűnét jelenti, de jelentheti a férfibujaságot is.
  • A varangyos béka – amely legtöbbször egy szereplőn gubbaszt – „bujaság” (ha a nemi szerven gubbaszt, célzás a „bujaság”, ha a mellen vagy az arcon, akkor a „kevélység” bűnére), de lehet a hitetlenség szimbóluma is. (Az ördögöt magát)
  • A fordított tölcsér a fejen: csalárdság. (bölcsesség jele)
  • A „csontcipő” a gonosz emberről tanúskodik.
  • A nyíl a gonoszságot jelképezi, ha egy férfi hátsó felében van, a romlottságot.
  • A korsó a „bujaság” szimbóluma; általában egy bottal kombinálva alkalmazza. (a nő)
  • A duda és a lant szintén a „bujaságot” szimbolizálja.
  • A hal a sátáni gonoszság jelképe. (paráznaság- érdekes, hogy anno a kereszténység jele volt)
  • A bagoly az antik mitológiával ellentétben nem a bölcsesség szimbóluma. Bosch képein olyan szereplőkkel áll kapcsolatban, akik valamilyen alattomosságot eltitkolnak, vagy titokban a hét főbűn egyikének rabjai. (eretnekség)
  • A megfeneklett hajó a lezüllött egyház szimbóluma.
  • A hattyú olykor pozitív jelentésű, Mária tisztaságát, szűziességét szimbolizálja, más képeken viszont épp az ellenkezőjét jelentheti.
  • Az egyszarvú szintén több értelmű szimbólum: keresztényi szüzességet és férfipotenciát egyaránt jelent.
  • A virágszedés (gyümölcsszedés) nemi érintkezést jelent.
  • Az eper jelenheti a földi kéjt, a mohó élnivágyást, de lehet tisztán szexuális értelmű is.
  • Kutyafejű alakok: Domonkos-rendi szerzetesek, akiket gyakran neveztek az „egyház kutyáinak”, és rendkívüli ellenszenv vette őket körül a boszorkányüldözésben játszott szerepük miatt.
  • A szeder a testi élvezetek mulandóságát szimbolizálja, hasonló jelentéssel bír mint a széna (a széna egy flamand közmondásban a világot jelenti: A világ olyan, mint egy szénásszekér: mindenki annyit szakít ki belőle, amennyit tud.”.

Másrészt Bosch képeinek értelmezésénél fontos figyelembe venni azt is, hogy korában a papság igencsak lezüllött (búcsúcédulák árusítása), így némely keresztény szimbólumok profán környezetben jelennek meg, mintegy ellentétes jelentést tulajdonítva az eredetileg pozitív jelképeknek.

A magam részéről imádom Bosch képeit: egyediek, lenyűgöző a szín- és jelentésviláguk.